2015. június 23., kedd

Apai szösszenet

Megjegyzés: Nem nevezném versnek ezt a valamit, mert 5 perc alatt hoztam létre, ráadásul csak leírtam, ami jött. Mert hogy csak az érzelmeim törtek előre megint. Megint... Ezért lett ilyen kusza és nem vers. De nem keresek kifogásokat.

Pár meleg kar, mely megvéd,
Csak ennyit kérek én.
Büszkén állva mellém,
Rémálmomat elűzvén,
Mosoly játszik szám szélén.

Hiányzik az a gondtalan élet,
Amit nem tört meg a hideg,
Mert úgy őrizted,
Mint kicsi lányod a szíved,
De te ezt is örökre eltemetted.

Taszíts csak távolabb,
Lökj rémálmokba,
De ha kell én azt a hosszúságot futva,
Erős reményekkel és ordítva,

Teszem meg majd. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése