Dórinak

Megjegyzés: A címe azért ez, mert az egyik legjobb barátnőmnek szántam a verset születésnapjára. 10 perc alatt dobtam össze, szóval azért ilyen nyálas maszlag. De nem keresek kifogásokat. 

Egyszer volt, hol nem volt,
Voltál te és voltam én.
Megjelent két kis folt
A Világ tetején.

Két kis folt bolyongott,
Egyedül és céltalanul.
Mindkettő egy új életet álmodott,
S egymásba kapaszkodtak ártatlanul.

Fogták egymás kezét,
Mosolyogtak egymásra,
Meghallgatták egymás őrültségeit,
S vigyáztak a másikra.

Egyszer az egyik folt így szólt:
"Tán együtt maradhatunk örökre?"
A másik nem válaszolt,
Csak rátette kezét a kicsi fejére.

Mély levegőt vett. Megnyugodott.
Széles mosolyt varázsolt arcára.
Szeme örömtől csillogott,
S nem várt többet a nagy válaszára.

Tudta, ismerte, látta,
Remélte a legjobbat.
Szájában az élet zamata,
Megőrizte a mozdulataikat.

Mindketten emlékszünk még,
Arra a fel nem tett kérdésre.
Melyre a legjobb válasz az őszinteség,
S tán együtt maradhatunk örökre.

Ha öregkorunkra elválasztanak minket,
Én akkor is megőrizlek.
Azt a sok összehalmozódott emléket,
Melyet unokáimnak elmesélek.

Csendélet

Megjegyzés: Ezalatt az egy hét alatt, elég időm volt, hogy írhassak egy verset. És megírtam. Végre. 

Hallgat a mély,

Zavaros a csend,

A szobát lassan belepi már a hideg.

Egyik kezemben toll,

Másikban füzet.

A kis kocsmában épp egy öregember fizet.

Üres előttem a lap,

Fejem kuszaságokkal tele,

S szívemet vaskarmok nehéz súlya húzza le.

Tik-tak, jár az idő.

De a jelen a megáll,

S felettem kitárt szárnyakkal elszáll.

Kintről hangos zene szól,

Az emberek vigadnak.

Hatalmas kacajjal mondanak búcsút a gondoknak.

Néha-néha felsejlik arcod

Élettelin és sugárzóan,

S óvatosan felfelé görbül szám elrejtett sarka.

Én sem értem igazán,

Csúfot űz velem emlékezetem,

Veszélyes játékot játszik, elhagyatott lelkem.

Kip-kop, eső kopog.

A csendélet rendje felborult,

Kint és bent a szív hangja elkomorult. 

Mérgezett öntudat

Megjegyzés: Nincs. Meneküljetek! 

Egy holdfényes éjszakán vártalak.

Nem jöttél.

Mint szabad, vándorlólelkű alak,

Megszöktél.

Derengve és ködösen végül megjelentél.

Álmomban.

Fülembe súgtad, hogy megöltél,

Jártadban.

Nem hittem neked,

Hazudtál.

Eltaposva büszkeségedet,

Elbújtál.

Gyáván és kétségbeesetten

Kapaszkodtál,

S a fojtogatóan mély csöndben

Zokogtál.

Gyűlöltelek így látni,

Szántalak.

Nem akartam bevallani,

Bántottalak.

Karmaimat bőrödbe vájtam,

Fájdalmasan,

Számat mosolyra húztam

Gunyorosan.

Rátapostam és összetörtem

Szívedet,

Ridegen őriztem tovább testedben

Lelkedet.

Belenéztél tükrödbe,

Megjelentem.

Fokozatosan belemásztam fejedbe,

Megőrültem.

Te voltál én és én voltam te.

Ördögi körforgás.

A jóság és a rosszaság ellentéte.

Önellentmondás.

Apai szösszenet

Megjegyzés: Nem nevezném versnek ezt a valamit, mert 5 perc alatt hoztam létre, ráadásul csak leírtam, ami jött. Mert hogy csak az érzelmeim törtek előre megint. Megint... Ezért lett ilyen kusza és nem vers. De nem keresek kifogásokat.

Pár meleg kar, mely megvéd,

Csak ennyit kérek én.

Büszkén állva mellém,

Rémálmomat elűzvén,

Mosoly játszik szám szélén.

Hiányzik az a gondtalan élet,

Amit nem tört meg a hideg,

Mert úgy őrizted,

Mint kicsi lányod a szíved,

De te ezt is örökre eltemetted.

Taszíts csak távolabb,

Lökj rémálmokba,

De ha kell én azt a hosszúságot futva,

Erős reményekkel és ordítva,

Teszem meg majd. 

Kiscsillag

Megjegyzés: Nagyon régóta szenvedem ihlet hiányban és költői válságban, de ma valamiért megihletett egy olyan dal, amit már elég régóta ismerek és szeretek. Meg is hallgathatjátok a vers alján. Igen tudom, nem voltam valami kreatív se a címben, se versben, elnézéseteket kérem. Véleményezni, kritizálni ér. 

Kicsi csillag fent az égen,

Teljesítsd a kívánságom.

Azért kérlek ilyen szépen,

Mert túl nagy a magányom.

A kívánságom nem nagy,

Nem kérek sokat,

De mivel olyan messze vagy,

Kiáltok egy hangosat.

Kicsi csillag, hallgass meg,

Szállj le mellém ma éjjel!

Ragyogtasd meg fényességed,

Árassz el melegségeddel.

Kezem ne engedd el,

Foltozd be fájó szívemet,

Kelts fel égi zenéddel,

S töltsd meg üres lelkemet.

Kicsi csillag, ha rád mosolygom,

Ugye teljesíted nekem?

Ugye kiszínezed fekete-fehér Világom

És új emlékeket készítesz velem?

S ha megteszed, hát énekelek neked,

Megvédelek majd a sötétségtől,

Figyelmesen hallgatom történeted,

S álmot varázsolok neked a csendből. 

Őrangyal

Háttérinfó: Mostanában elég sok barátom volt szomorú. Próbáltam nekik segíteni, ahogy csak tudtam, mégis úgy éreztem, hogy hasztalan, amit teszek és emiatt én is szenvedtem. Na így jött létre ez a kis költemény is.

Órák óta csak nézlek,

Semmit sem tehetek érted.

Letörölném könnyeid,

Kezem üvegfalba ütközik.

Megfognám kezed,

Kiáltanám neved,

De te még mindig nem hallod,

Nem száll feléd hangom.

Kérlek, ne mond, hogy itt a vége!

Még nincs minden veszve.

Kérlek, bírd ki még egy kicsit!

Majd én elűzöm sötét árnyaid.

Hadd lássam még egyszer mosolyod,

Azt a ragyogóan szép gyémántot!

Nyújtsd felém meggyötört kezed,

Én átveszem tőled terheidet.

Tárd ki szíved fájdalmas bánatát,

Én megragasztom azt az összetört darabkát.

Hallasd újra életteli hangod!

S leszek én örökké a te őrangyalod. 

A porcelán baba

Végre megtört a költői válságom. Bár azt nem mondom, hogy jobb is lettem, sőt... Na mindegy.

Órák hossza bámul reám két zafír szempár,

De a kis vörös ajkak nem mozdulnak mosolyra.

A szobát épphogy csak befedi a holdsugár,

Ám még így is látszik a bútorokon megbúvó múlt pora.

Csilingelő kacaj hangzik fel a csendben,

S hangtalanul tör utat magának füleimbe.

Szívem vad rohamban lüktet testemben,

S elmém bezár a legsötétebb börtönébe.

A kék íriszek félelmetesen csillognak,

Bosszúra éhezvén figyelik lelkemet,

Minden percben, másodpercben nő gonoszságának

És fájdalmának mennyisége, melyet el, nem temet.

A távolban egy zenedoboz gyászos dallama búg fel,

Ezzel elkezdődött, amitől rettegek.

A baba felém indul háborgó lélekkel,

S hallom, ahogy porcelán szíve megremeg.

 „Gyere velem játszani!” – énekel vékonyka hangján,

Tökéletes mosolyra húzódik merev párnácskáinak széle,

Tik-Tak, az óra ketyeg, nincs több idő már,

S fejembe hasít felismerése utolsó lehelete.

Barátság pt. 2 - Baráti szeretet

WARNING! Az első versszak ugyanaz, mint egy korábbi versemnek a Barátságnak, ezért is part2. Nem akarom kifogásnak használni, de sietnem kellett vele, mert ajándékba szántam valakinek és természetesen megint a legutolsó pillanatra hagytam mindent. Sorry!

Olyan vagy, mint egy fényes csillag az égen,

Beragyogod mindenki életét.

Mint hópehely ide-oda szállva,

Megcsillansz, s melegséggel töltöd meg mindenki lelkét.

Mintha csak tegnap lett volna,

Hogy először nevettünk egy viccen,

S megszeppenve álltunk egymás mellett,

Hogy aztán részt vegyünk néhány őrültségben.

Össze-vissza beszéltünk,

De ez nem tántorított el minket,

S boldogok voltunk,

Mert egy új barátság született.

De vajon ezt jelenti barátnak lenni?

Én úgy hiszem igen.

És az unokáimnak is elmesélem,

Mert ezt a szeretet sokáig őrizem.

Önkép

Mosoly bujkál arcomon,

Te mégsem tudod miért.

Tekintetem jártatom a falon,

A legócskább válaszért.

Nem ismersz eléggé,

Lehet talán én sem,

De ettől válik széppé

A lehetetlen megismerése.

Semmi sem lehetetlen,

Mondanád nagy hévvel,

Csak az ember tehetetlen,

Egy másik ember elzárt lelkével.

Nem mozdulok, csak meredek rád,

Te elkapod íriszeid,

Apró mosolyra húzódik a szád,

Feltártad előttem érzéseid.

A régi sötétség már nem úgy köszönt

Mint azon a holdfényes éjszakán,

Mikor minden negatív érzelem elözönlött,

S veszítettél a magaddal vívott csatán.

Büszkeség, öröm, szeretet,

Most talán mindet visszakaphatod,

Ha nem zárod vissza lelkedet,

S megragadod a pillanatot.

Család

Magyarázat: Ezt a verset, egyfajta ajándékként szántam szüleimnek karácsonyra. Igen, talán ezért is ennyire... visszafogott.

Csak egy szó: Szeretet,

Családon belül nem vész el.

Megköveteli az őszinteséget,

S játszik bánattal-örömmel.

Sok nehézségen megy át,

De összetartása sosem szakad szét,

Az apa védi a biztonságát,

S az anya őrzi csendjét.

A testvérek, kik bajt hoznak,

Ugyanakkor örömet is,

Bármivel szembeszállnak,

Legyen az bármilyen nehézség vagy unikornis.

A család a legszebb ajándék,

Mit adhat az élet.

Az idő akárhogy is múljék

Az emberek nem felejtik ezt a bölcsességet.