Őrangyal

Háttérinfó: Mostanában elég sok barátom volt szomorú. Próbáltam nekik segíteni, ahogy csak tudtam, mégis úgy éreztem, hogy hasztalan, amit teszek és emiatt én is szenvedtem. Na így jött létre ez a kis költemény is.

Órák óta csak nézlek,

Semmit sem tehetek érted.

Letörölném könnyeid,

Kezem üvegfalba ütközik.

Megfognám kezed,

Kiáltanám neved,

De te még mindig nem hallod,

Nem száll feléd hangom.

Kérlek, ne mond, hogy itt a vége!

Még nincs minden veszve.

Kérlek, bírd ki még egy kicsit!

Majd én elűzöm sötét árnyaid.

Hadd lássam még egyszer mosolyod,

Azt a ragyogóan szép gyémántot!

Nyújtsd felém meggyötört kezed,

Én átveszem tőled terheidet.

Tárd ki szíved fájdalmas bánatát,

Én megragasztom azt az összetört darabkát.

Hallasd újra életteli hangod!

S leszek én örökké a te őrangyalod.