Mindenki Istene

Jöttömet várjátok,

Imáimat kántáljátok,

Hallhatatlanságomat imádjátok,

Szörnyű haragomat átkozzátok.

A szakadék szélén álltok,

Egy szebb életet álmodtok.

Égő sebeiteket nyaldossátok,

Törött szíveteket ápoljátok.

Girbe-gurba utakon vándoroltok,

Keresitek boldogságotok,

S követ titeket boldogtalanságotok.

Rabláncaitoktól egyszer megszabadultok.

Akkor majd jövök én és lesújtok.

Nem szabad kiáltanotok.

Jelenlétemben meg nem inoghattok, 

Cselekvéseim kiszámíthatatlanok.

Dórinak

Megjegyzés: A címe azért ez, mert az egyik legjobb barátnőmnek szántam a verset születésnapjára. 10 perc alatt dobtam össze, szóval azért ilyen nyálas maszlag. De nem keresek kifogásokat. 

Egyszer volt, hol nem volt,
Voltál te és voltam én.
Megjelent két kis folt
A Világ tetején.

Két kis folt bolyongott,
Egyedül és céltalanul.
Mindkettő egy új életet álmodott,
S egymásba kapaszkodtak ártatlanul.

Fogták egymás kezét,
Mosolyogtak egymásra,
Meghallgatták egymás őrültségeit,
S vigyáztak a másikra.

Egyszer az egyik folt így szólt:
"Tán együtt maradhatunk örökre?"
A másik nem válaszolt,
Csak rátette kezét a kicsi fejére.

Mély levegőt vett. Megnyugodott.
Széles mosolyt varázsolt arcára.
Szeme örömtől csillogott,
S nem várt többet a nagy válaszára.

Tudta, ismerte, látta,
Remélte a legjobbat.
Szájában az élet zamata,
Megőrizte a mozdulataikat.

Mindketten emlékszünk még,
Arra a fel nem tett kérdésre.
Melyre a legjobb válasz az őszinteség,
S tán együtt maradhatunk örökre.

Ha öregkorunkra elválasztanak minket,
Én akkor is megőrizlek.
Azt a sok összehalmozódott emléket,
Melyet unokáimnak elmesélek.

Csendélet

Megjegyzés: Ezalatt az egy hét alatt, elég időm volt, hogy írhassak egy verset. És megírtam. Végre. 

Hallgat a mély,

Zavaros a csend,

A szobát lassan belepi már a hideg.

Egyik kezemben toll,

Másikban füzet.

A kis kocsmában épp egy öregember fizet.

Üres előttem a lap,

Fejem kuszaságokkal tele,

S szívemet vaskarmok nehéz súlya húzza le.

Tik-tak, jár az idő.

De a jelen a megáll,

S felettem kitárt szárnyakkal elszáll.

Kintről hangos zene szól,

Az emberek vigadnak.

Hatalmas kacajjal mondanak búcsút a gondoknak.

Néha-néha felsejlik arcod

Élettelin és sugárzóan,

S óvatosan felfelé görbül szám elrejtett sarka.

Én sem értem igazán,

Csúfot űz velem emlékezetem,

Veszélyes játékot játszik, elhagyatott lelkem.

Kip-kop, eső kopog.

A csendélet rendje felborult,

Kint és bent a szív hangja elkomorult. 

Mérgezett öntudat

Megjegyzés: Nincs. Meneküljetek! 

Egy holdfényes éjszakán vártalak.

Nem jöttél.

Mint szabad, vándorlólelkű alak,

Megszöktél.

Derengve és ködösen végül megjelentél.

Álmomban.

Fülembe súgtad, hogy megöltél,

Jártadban.

Nem hittem neked,

Hazudtál.

Eltaposva büszkeségedet,

Elbújtál.

Gyáván és kétségbeesetten

Kapaszkodtál,

S a fojtogatóan mély csöndben

Zokogtál.

Gyűlöltelek így látni,

Szántalak.

Nem akartam bevallani,

Bántottalak.

Karmaimat bőrödbe vájtam,

Fájdalmasan,

Számat mosolyra húztam

Gunyorosan.

Rátapostam és összetörtem

Szívedet,

Ridegen őriztem tovább testedben

Lelkedet.

Belenéztél tükrödbe,

Megjelentem.

Fokozatosan belemásztam fejedbe,

Megőrültem.

Te voltál én és én voltam te.

Ördögi körforgás.

A jóság és a rosszaság ellentéte.

Önellentmondás.

Apai szösszenet

Megjegyzés: Nem nevezném versnek ezt a valamit, mert 5 perc alatt hoztam létre, ráadásul csak leírtam, ami jött. Mert hogy csak az érzelmeim törtek előre megint. Megint... Ezért lett ilyen kusza és nem vers. De nem keresek kifogásokat.

Pár meleg kar, mely megvéd,

Csak ennyit kérek én.

Büszkén állva mellém,

Rémálmomat elűzvén,

Mosoly játszik szám szélén.

Hiányzik az a gondtalan élet,

Amit nem tört meg a hideg,

Mert úgy őrizted,

Mint kicsi lányod a szíved,

De te ezt is örökre eltemetted.

Taszíts csak távolabb,

Lökj rémálmokba,

De ha kell én azt a hosszúságot futva,

Erős reményekkel és ordítva,

Teszem meg majd. 

Kiscsillag

Megjegyzés: Nagyon régóta szenvedem ihlet hiányban és költői válságban, de ma valamiért megihletett egy olyan dal, amit már elég régóta ismerek és szeretek. Meg is hallgathatjátok a vers alján. Igen tudom, nem voltam valami kreatív se a címben, se versben, elnézéseteket kérem. Véleményezni, kritizálni ér. 

Kicsi csillag fent az égen,

Teljesítsd a kívánságom.

Azért kérlek ilyen szépen,

Mert túl nagy a magányom.

A kívánságom nem nagy,

Nem kérek sokat,

De mivel olyan messze vagy,

Kiáltok egy hangosat.

Kicsi csillag, hallgass meg,

Szállj le mellém ma éjjel!

Ragyogtasd meg fényességed,

Árassz el melegségeddel.

Kezem ne engedd el,

Foltozd be fájó szívemet,

Kelts fel égi zenéddel,

S töltsd meg üres lelkemet.

Kicsi csillag, ha rád mosolygom,

Ugye teljesíted nekem?

Ugye kiszínezed fekete-fehér Világom

És új emlékeket készítesz velem?

S ha megteszed, hát énekelek neked,

Megvédelek majd a sötétségtől,

Figyelmesen hallgatom történeted,

S álmot varázsolok neked a csendből. 

Őrangyal

Háttérinfó: Mostanában elég sok barátom volt szomorú. Próbáltam nekik segíteni, ahogy csak tudtam, mégis úgy éreztem, hogy hasztalan, amit teszek és emiatt én is szenvedtem. Na így jött létre ez a kis költemény is.

Órák óta csak nézlek,

Semmit sem tehetek érted.

Letörölném könnyeid,

Kezem üvegfalba ütközik.

Megfognám kezed,

Kiáltanám neved,

De te még mindig nem hallod,

Nem száll feléd hangom.

Kérlek, ne mond, hogy itt a vége!

Még nincs minden veszve.

Kérlek, bírd ki még egy kicsit!

Majd én elűzöm sötét árnyaid.

Hadd lássam még egyszer mosolyod,

Azt a ragyogóan szép gyémántot!

Nyújtsd felém meggyötört kezed,

Én átveszem tőled terheidet.

Tárd ki szíved fájdalmas bánatát,

Én megragasztom azt az összetört darabkát.

Hallasd újra életteli hangod!

S leszek én örökké a te őrangyalod.