Megjegyzés: A címe azért ez, mert az egyik legjobb barátnőmnek szántam a verset születésnapjára. 10 perc alatt dobtam össze, szóval azért ilyen nyálas maszlag. De nem keresek kifogásokat.
Egyszer volt, hol nem volt,
Voltál te és voltam én.
Megjelent két kis folt
A Világ tetején.
Két kis folt bolyongott,
Egyedül és céltalanul.
Mindkettő egy új életet álmodott,
S egymásba kapaszkodtak ártatlanul.
Fogták egymás kezét,
Mosolyogtak egymásra,
Meghallgatták egymás őrültségeit,
S vigyáztak a másikra.
Egyszer az egyik folt így szólt:
"Tán együtt maradhatunk örökre?"
A másik nem válaszolt,
Csak rátette kezét a kicsi fejére.
Mély levegőt vett. Megnyugodott.
Széles mosolyt varázsolt arcára.
Szeme örömtől csillogott,
S nem várt többet a nagy válaszára.
Tudta, ismerte, látta,
Remélte a legjobbat.
Szájában az élet zamata,
Megőrizte a mozdulataikat.
Mindketten emlékszünk még,
Arra a fel nem tett kérdésre.
Melyre a legjobb válasz az őszinteség,
S tán együtt maradhatunk örökre.
Ha öregkorunkra elválasztanak minket,
Én akkor is megőrizlek.
Azt a sok összehalmozódott emléket,
Melyet unokáimnak elmesélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése