A rózsák háborúja

Halk zene, enyhe fény,

Lassú tánc, nincs remény.

Hideg levegő, szúró fájdalom,

Vörös és fehér rózsák, egy halom.

Tüskéik szerteszét, mérgezőek,

Szín kavalkádjuk igézőek;

Minden másodpercben növekednek,

S minden percben felélednek.

Csillogó sziluettjük a Hold fényében,

Visszatükröződik mindenki szemében.

Elvarázsolja őket a pompájuk,

De nem veszik észre, mi a hibájuk.

Forróság, ezüstös éj,

Félelem és erély.

Dallamba vegyül a suttogás,

Olyan, akár a szívbe a marás.

Rubinvörös cseppek szerteszét,

Majdnem eléri a rózsák királynőjének tetejét.

S tőrként hatol a homályba

A kétségbeesettek sikolya.

Ármány és halál,

Őhozzá mindig visszatalál,

Így ér véget az emberek kora

És kezdődik a rózsák háborúja.