Kutyabánat

Egy csillagfényes éjszakán

Nyári szellő fuvallatán

A kikötőben egy kutya ült

Biztos elszökött vagy elmenekült.

Éjfélkor a hold a fényes telt arcát mutatta

Bánatát az eb hangosan elvonyította

Fájó emlék, mi előtört belőle

Gazdája, akit szeretett, már nem lehet többé vele.

A menhelyen, ahol most élt és aludt

El akarták altatni, mert nagyon beteg volt.

De előtte még látni akarta azt a helyet,

Ahol gazdája megmentette és elzavarta a gyerekeket.

Sok szép közös emlék, mit átéltek annyiszor

Még mindig őrzi őket, de ha valahányszor,

Mikor előveszi, fáj neki, hogy ott hagyta

Egyedül van, és senki sem vigasztalja.

Szomorúan néz az égre,

Nincs sok hátra és vége.

Egy csillagfényes éjszakán

Nyári szellő fuvallatán

A kikötőben egy kutya feküdt

Gazdája után ment, és megmenekült.