Hangos suttogás, halk ordítás, tisztaság,
Lágy dallam, erős zihálás, egy kis bujaság.
Monoton sírás mossa el a nevetést,
Senki nem tudja elfojtani a remegést.
Sötétség vonja be a termet, s megáll az idő
Mindenkit hatalmába kerít a végtelen erő.
A tömeg között mégis van, ki észre sem veszi,
Hogy a saját hazugsága befedi.
Kigyúlnak a fények, s mintha mi sem történt volna
A tánc az emberek sziluettjét magával sodorja.
Mindenki retteg, mégsem meri bevallani
De titkát sajnos nem tudja megtartani.
Álarcot húznak, falakat építenek
S hazudnak a saját elméjüknek.
„Vajon észreveszi valaki?” kérdezgetik maguktól,
S nem is tudja talán, hogy mindezért meglakol.
A hegedűsök mély dallamba kezdenek,
De a csend mellett szinte elvesznek.
Mindenki szívét körülöleli, kit rabul ejtett a hazugság,
De vannak, akik még tudják, mi az az igazság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése