Haragos
csönd lepi be a falat,
A sötét
ablak magára maszkot ölt.
Tik-tak, az
óramutató lassan halad,
Hangja a
fejemben üvölt.
A gyertya
lángja halványan pislákol,
Elmém üres
akár a szoba,
A fájdalmas
felismerés a szívembe markol,
Hogy magány
költözött a Világomba.
Gúnyos
mosoly terül szét arcomon,
Szemeim
sötéten tükröződnek
Előttem az
ébenfa asztallapon,
Így köszönök
az Éjfélnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése