Kip-kop. Ki kopog?
A kopár fák közt szél susog.
A küszöbön ki vár rám?
Sötét vonalra húzódik szám.
Egy, kettő, itt van a vég,
Komor éjbe borult már az ég.
Három, négy, keringőt táncol a Hold,
Úgy érzem, ez mindent megold.
Öt, hat, nyílik az ajtó,
A Halál mosolya durva, fakó.
Hét, nyolc, nincs menekvés.
Hideg karma vékony bőrömbe vés.
Kilenc, tíz, arcomra a vigyor ráfagy,
Megszűnik létezni lélek és agy.
Kip-kop. Ki kopog?
A kopár fák közt szél susog.
Üveges a tekintetem, vér lep el,
S végre rám került a fehér lepel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése