Rémálom

Szemem becsukom és várom a csodát

Nem látok semmit csak a pusztulást

Könnyeim potyognak a semmiért

Mert tudom, hogy itt a vég.

Itt a vég, az életem szomorúsága

Porba hull minden, mit eddig csináltam

Szakad az eső, az arcomba hull egy csepp

Ennyi volt az élet, vége mindennek.

A gyertyák lángja elalszik, néma csönd már

Van egy kis ház, miben a halál már vár

Egy lépés előre, és lábam küszöbét éri

Az ablakban egy sötét alak nézi.

Nézi, hogy rohanok a vesztembe.

De én még nem készültem fel erre

Egy pillantás, mely borzalommal teli

Félek, elrohanok, de Ő eléri

A vesztembe futottam, vagy álmodtam csupán?

Akkor rémálom, amit átéltem, talán.

Egy kéz, mi átölel, puha és meleg

Fölriadok, egy ágyban találom magamat meg,

A fájdalom, a kín az arcomon…

Nem érti miről van szó, hát elmondom

Elmesélem, hogy amit álmodtam fájdalmas volt

Nem akarom többet átélni ezt a rémálmot.