Nézd, kék az ég.
Lásd, itt vagyok én.
Itt állok előtted a szemedbe nézve,
Újra érzem, amit régen: nincs semmi sem veszve.
Hallgasd, a szívem hogy verdes.
Érezd, a csókunk milyen édes.
Ajkaink összeérnek, a világ teljesen megszűnik,
Nincs más, csak te és én, és a lelkünk összefonódik.
Két lélekből egy lesz, ahogy a két testből is,
Megszabadultam végre mindentől, ami hamis.
Összeforrt minden érzelem, mely kettőnket égetett;
Kettőből lett egy, s ez mindkettőnket megmentett.
Ugyanaz az érzés, ugyanaz az álom,
Most már tudom, hogy te vagy a világom.
A mosolyod, megvilágítja a sötétséget
S a nevetésed, megtöri a néma csendet.
Az idő teljesen megszűnt körülöttünk,
De mi csak egymás mellett ültünk.
Tudom, ez nem a vég; valami új kezdődik,
Mégsem tudom majd, hogyan végződik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése