Pillangó szárnyán repülve,
Elveszni a messzeségbe,
Nincs miért aggódnom,
Nincs mire reagálnom.
Nyári fuvallat mögöttem,
Sima tükrű tó előttem.
Merre menjek? Nem tudom.
De hogy elvesztem, azt tudom.
Talán sötétben tapogatózom,
Talán ami előttem van, nem is látom;
Csak egy látomás az,
Ami engem befalaz.
Te vagy, aki erre késztet.
Te vagy, aki megmérgezett.
Mindennap, minden éjjel
A szerelem irántad a jel.
De lehet, hogy ez csak egy álom?
Nem is létezik ez a világom?
Miért ennyire nehéz lelkem?
Talán ennyire megrémiszt engem?
A szemeid ragyognak a fényben,
De a pillantásod olyan idegen;
Egyre távolabb kerülsz tőlem
És egyre kevesebb lesz az emlékem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése