Ha majd nekem is lesz gyermekem,
Megmutatom neki a világot;
A rossz álmoktól megvédem,
S elűzöm a bánatot.
Dúdolok neki, majd ha kell.
Mesélek tündérmeséket,
Mosolygok rá meleg szívvel,
Ha elmeséli a történteket.
Hogy miért sebes a lába
És miért sír oly nagyon,
Mert rosszalkodott a szobába,
S elcsúszott a padlón.
Csókot adok homlokára,
Letörlöm könnyeit;
Sebtapaszt rakok a lábára
És amikor kész, ő már csak legyint.
Ha majd nekem is lesz gyermekem
Mindig fogok rá vigyázni;
De amikor itt az idő, elengedem,
Hogy ő is tudjon szülő lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése