Végzet

Ezüstös az éj,

Akár a tó felszíne,

A pillantása mély,

És sötéten hideg a szíve.

Lassan lép felém,

Halkan, mint egy ragadozó

Ki megtalálta zsákmányát és

A levegő is izzik, annyira forró.

Elmosolyodik, fogai kivillannak,

Egyre gyorsabban mozog.

Szemei pillantása még mélyebbre hatolnak,

Szinte eléri a csontom.

Egy perc és minden megváltozik.

Egy perc és a Világ elsötétül.

Nyakamra vándorolnak ajkai

És érzem, ahogy minden porcikám megrezdül.

Érzem ereim heves lüktetését,

Ahogy vérem elhagyja testem,

Érzem magamon leheletét,

Miközben erős keze megtart engem.

Fájdalom, düh, félelem.

Vágy és kétségbeesés.

Ezzel véget ért az eddigi életem,

S elkezdődött egy új esély.