"Ezt szeretem a költészetben. Minél elvontabb, annál jobb. Azt, amikor nem vagy biztos benne, miről is beszél a költő. Van ötleted, de nem lehetsz biztos benne. Nem száz százalékig. Mindegyik szónak, amit nagy gonddal választott, lehet milliónyi különböző jelentése. Vajon ez egy másik gondolathoz vezető szimbólum? Vajon egy még nagyobb, még rejtettebb metafora része?" ~ Jay Asher
2014. október 22., szerda
Nem félek többé
Szemem becsukom és várom a csodát
Nem érzek mást, csak a nap sugarát,
Mikor kinyitom szemem, egy réten üldögélek veled
Beszélgetünk, és én fogom a kezed.
Oly megnyugtató, már nem fáj semmim
Újra érzik a nap melegét a kezeim,
Csodálatos utolsó pillanat, mit veled tölthetek,
Az égen madarak csiripelnek.
Mintha megint kislány volnék
Szinte a semmiből tör elő ez az emlék,
Nem félek többé, most már kimondom hangosan,
Hiányzik a családom, utánuk megyek boldogan.
Fölállok, szemedbe nézek, és mosolygok
Tudom, hogy itt a vég, így a fákig elfutok,
Azt mondod nyersz, én azt mondom gyorsabb vagyok
2-ig számolok, és te a karót a szívembe szúrod.
Itt hagyom ezt a világot örökre
És találkozhatok a szeretteimmel végre,
Köszönöm ezt az álmot neked
Hogy újra ember lehettem együtt veled.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése